denemis...

Az utóbbi időben nagyon zajlik az élet...nem csak munka meg suli fronton, hanem pasi fronton is kezdenek erősen felpörögni az események. P. még midig lelkes...bár még nem fúrta fel a fürdőszobámba a fogast meg a zuhanytartót. B. már jövő héten újra akr látni (valószínűleg mély nyomot hagyott benne a James Bondos ranidi :)), és ma beújítottam még egy lelkes ügyvédet is. Na ez viszont vicces volt. A főnököm elküldött egy mediációra, mert neki nem volt ideje. Láttam hogy nagyon nézeget, de hát már megszoktam ahogy stírölnek folyamatosan a pasik, nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Aztán mikor mentem vissza az irodába megcsörrent a telefonom. A céges. Az ügyvéd volt, és elhívott vacsizni. Köpni nyelni nem tudtam, mondtam majd kitalálom, hívjon fel hétfőn. Azt mondta az nagyon messze van, majd akkor  munka után hív. Mikor beértem a céghez kiderült hogy a kedves főnökömtől kérte el a számomat, aki picit nevetett az ügyön. Cseppet kellemetlen volt :) Aztán hívott munka után. Nem vettem fel. 3x. Negyedszer igen. Megtudtam hogy 48! éves...öreg. Nem voltam kedves, ő viszon elég erőszakos. Nem adta fel. Talán egy vacsit megér, de nem bukom az ennyire idős pasikra. Nagyon nem az én stílusom. Az a kicsit több mint 20 év korkülönbség azért sok. Nagyon sok. Egyébként sem helyes, bár sármja azért van. Majd jövő héten elválik...

https://www.youtube.com/watch?v=fguOr7EGK0w

Kezdenek nagyon besűrűsödni a dolgok. Kezdem úgy érezni hogy minden percem be van táblázva már hetekre előre. Ami meg véletlenül még nincs, arról meg biztos gondoskodik majd valaki hogy valami történjen.

Tegnap céges rendezvény volt. Szerencsére annyira nem tartott sokáig, de azért mégis csak éjfélkor értem haza. ma kész lett a fürdő, így az estémet takarítással töltöm...még mindig csak egy része kész. Kicsit reménytelennek érzem a teljes sikert, de azért még nem adom fel. Holnap P.(legalább lesz aki visszafúrja a fürdőbe a polcokat és egyebeket) csütörtökön Nyusz, pénteken pedig buli, nálam...a szombat vasárnapba már bele sem akarok gondolni. Közben az irodában rohangálok mint pók a falon, és érzem hogy rondán néznek rám hogy már a munkaidő vége után fél órával haza merek menni... tiszta rémálom. A főnököm folyamatosan elbasz valamit, és persze mindig megpróbálja rajtam elverni a port. Már az a mutatvány hogy bebizonyítsam neki hogy nem én vagyok a hülye komoly energiákat emészt fel. Lassan telepata, gondolatolvasó és jövőbelátó képességekkel is fel kellene ruháznom magam hogy esetleg működjenek a dolgok. Majd azért megpróbálok igyekezni, de amiről nem is tudok (mert ugye szólni az luxus) azt nem tudom elintézni...Ha egyben túlélek karácsonyig akkor nagyon nagyon boldog leszek. Addig perszem még jó pár vizsgát is abszolválnom kellene, különben még a január is pocsék lesz. Úgyhogy belehúzok, és megtanulok alvás nélkül élni...

https://www.youtube.com/watch?v=Fps6Xa-fMjc

A lakás egyre szarabbul néz ki, bár a fürdőszoba egyre jobban. Már előre cidrizek mi lesz itt ha neki kell állni takarítani. Na meg kezd egyre kellemetlenebb lenni hogy szegény Szöszihez járok pisilni. Ma este lefelejtette kivenni a kulcsot, én meg felébresztettem másodmagammal hogy így szeretnénk kicsit használni a budit. Na de már csak két nap és utána egy vadi új saját füri!!!

Mivel kaotikusak az állapotok, így a tegnapi P.-s randit is kihelyeztem külső helyszínre. Hajnalig ittunk és táncoltunk ami azért jó volt. Annyit csókolóztunk, hogy ma reggel tiszta izomláz volt a nyakamban, ami azért vicces. Mint a kiskamaszok. Ami ugye nem az én stílusom, de hát ugye a körülmények...Próbálkozott alternatív lakásokkal, de nem éltem  lehetőséggel, és még azt is benyögtem neki hogy ő mondta a múltkor hogy nem csak dugni akar...hát most megkapta. De legalább megígérte hogy jön segíteni takarítani, és ugye az tegnap esti lelkesedésből kiindulva muszáj neki abban is lelkesnek lennie :)

Ma jött hozzám este Bogyó. 10 nap múlva dobbant Mallorcára. Jó neki. Jó idő, jó kaják, tenger, napsütés. De legalább majd mehetek hozzá látogatóba! Jövő hét szombaton lesz búcsúbuli. Kemény lesz. Reggeltől suli, este a papa szülinapja, utána pedig ivás reggelig. De hát ugye egyiket sem lehet kihagyni. A legszebb az lesz, hogy vasárnap az egész rokonság hivatalos anyámékhoz egy nagyszabású szülinapünneplésre. Azt hiszem nem én leszek a társaság középpontja, de hát majdcsak túlélik valahogy! :)

A tegnap rettenetesen szar volt. Estig. A randi határozottan jól sikerül, és hozta az elvártat, amit már 4 éve minden alkalommal. :) Bár igazából nem szinten tartjuk magunkat, mindig tudunk valami jobbat, mindig tudjuk űberelni az előzőt. Kicsit behisztiztem még indulás előtt hogy nem fértem bele a ruhába amit fel akartam venni. Rosszul érintett, és természetesen ment is a duma hogy jaj ugyemilyendagadtvagyok? De miután megkaptam hogy "le ne merjél fogyni mert jobban nézel ki mint valaha és még sose állt tőled ennyire a faszom" (ami azért már jelent valamit-bár közben éppen lovagló ülésben tornáztam rajta ezerrel :)) megnyugodtam. Kicsit. "We are friends with benefits" :)

Vannak akik nem értik a mi viszonyunkat. Pedig tényleg nem bonyolult és minden a helyén van benne. Ő is szerelmes, én is szerelmes, csak nem egymásba. Mi barátok vagyunk. Bármit meg tudunk beszélni, sokszor olyan dolgokat is amiket mással nem. És emellett istenieket tudunk dugni. Csak mert az jó. Igazából nagyon különbözőek vagyunk, mint pár nem illenénk össze, de az ágyban tökéletes köztünk a harmónia. Már az első pillanattól kezdve. Ő volt életem egyik (mert ugye Őőőő volt a top) legjobb elsődugása. Ami ugye általában nem szokott tökéletesen sikerülni. És azóta csak javítottunk rajta. Mivel mi ugye barátok vagyunk, nincsenek gátlások, nincsen semmi ami az ember fejében motoszkálhatna, ami elronthatná a szexet. Bármire rá tudjuk egymást venni, és minden jól is jön ki. Csak 100% élvezet, komplikációk nélkül.

https://www.youtube.com/watch?v=6JEdf7XsV5g

Tegnap kimostam, majdnem mindent, és kipakoltam a fürdőszobát. Teljesen stresszes vagyok ettől a felújítástól. Reggel 7 óra helyett 8-kor sikerült megérkezniük. Jönnek szombaton és vasárnap is. Csodás lesz. Valakit meg kell kérnem hogy szombaton engedje be őket, mert én már 7kor tiplizek vizsgázni. Bár azt nem tudom hogy tanulni hogy fogok, de majd igyekszem. Szegény disznócskát sajnálom nagyon, mert nem fog tudni aludni és még a flex hangjától fél is. Remélem R. megnyugtatja. Ma ő az ügyeletes felvigyázó. Munka után még mennem kell ezt azt intézni, de előre félek mi lesz otthon mire hazaérek. Jó szarul is aludtam, sikerült fél4kor felébredni. Aztán meg reggel jól elaludni. Ott álltam egy szál bugyiban és fogkefével a számban mikor R. megérkezett. Ki sem láttam a fejemből.

Szerencsére a csütörtöki jamesbondos estémet sikerült áthelyezni másik helyszínre így legalább az rendben lesz! Remélhetőleg nem leszek hulla fáradt. Már alig várom hogy egy nyakkendővel az ágyhoz kötözzenek :)

https://www.youtube.com/watch?v=1wr61C4uSR4

Mint ma kiderült a fürdőben nem sak helyreállítás lesz, hanem teljes felujítás. Szerda reggel 7-től...fasza. Minimum 3 napig semmmi víz. Na meg járhatok Szöszihez pisilni, meg fürdeni, meg még reggelenként fogatmosni is. A hétvégén is dolgoznak, de így talán csak egy hét. Holnap pakolhatom össze a teljes fürdőt. Kerítenem kell takarófóliát a kanapéra meg az asztalra, át kell vinnem a számítógépet a másik szobába, na meg a fél ruhatáramat amit a polcokon tárolok. szép program, pedig rohadtul tanulnom kéne, mert szombaton és jövő szerdán is vizsga. Nem is egyszerűek.

De nem is ez a legrosszabb, hanem hogy a jól megtervezett csütörtöki és szombati pasizós programjaimat most tervezhetem újra. A csütörtöki carbonara ugrott, pedig megígértem...na jó nem fog belehalni, de hát akkor is. Régóta halogatjuk már azt a kis liaisont nem karom megint lemondani. Olyan jól elterveztük a szombati mozi alatt hogy jamesbondosat fogunk játszani...Basszameg. Pedig szerettem volna ha letépi a combharisnyámat, én meg az inggombjait. Hát majd meglássuk. Majd azért felhívon és beavatom a körülményekbe, max lehet én megyek hozzá. Végülis a kajálást ki lehet hagyni a progrmból :) Majd átlibbenek egy szál ballonban... A szombattal még nem tudom mi lesz mert addigra sanszosan annyira fáradt leszek hogy meghalni sem lesz erőm, de hát az még a jövő zenéje. 

https://www.youtube.com/watch?v=hM5UJvnbbuY

Hát a tegnap estém nem egészen úgy alakult ahogyan én azt gondoltam...én kis naiv. Azt hittem jön, max 10 perc után nekem esik, kefélünk egyet kettőt aztán hazamegy. De nagyon mellélőttem ezzel az elképzeléssel. Jött. Eddig stimmel. Én nem spiráztam túl a kérdést, csíkos zonki macinaci kombóban tespedtem a kanapén és Nyuszival fejtettem meg éppen az élet nagy kérdéseit telefonon. Szépen csöndben leült mellém a kanapéra és hallgatta. A kutya közbe rámászott és elkezdte nyalogatni. Nem zavarta. Én még majd tíz percig pofáztam. Aztán közöltem hogy még sanszosan fog hívni  másik barátnőm is, de majd igyekszem röviden. Közben vége lett a filmnek amit néztem DVD-n. Kicsit felvilágosítottam hogy az mi is volt, mert mikor bejött megkérdezte hogy Harry Potter? Na ne...nálam? :) Aztán az volt az első hogy megfogta a homlokomat hogy megnézze mennyire vagyok lázas. Azt mondta nagyon. Mondtam hogy szerintem annyira nem is. Megmérette velem a lázamat. Vicces volt. 37,5, ami számszakilag nem sok, de mivel nekem a nagyonbetegvagyok állapotban is max 37,2, így azért nem voltam túlságosan toppon. Beszélgettünk. Mindenféléről. Először benyögte hogy ő sanszosan lassan elválik. Heeee? Itt picit kezdett sántítani a kérdés, de persze megkérdeztem miholmerremeddigmiért? Aztán második sokkra benyögte hogy ő azért szívesen jönne ide úgy kicsit gyakrabban, meg hogy nem csak dugni? Ismét heeeee??? Ha nem lettem volna annyira nyomorultul akor biztos valami nagyon frappánsat mondtam volna erre, de csak ültem kukán, elkerekedett szemekkel. Majd kicsit vonogattam a vállamat de hirtelen kurvára nem tudtam mit kezdeni ezzel az információval. Ledöbbentett kicsit, nagyon, na. Egyből átfutott az agyamon hogy ezt mért tőle kell vajon hallanom, és mért nem attól akitől mindennél jobban szeretném. Lehet csak tudnom kell hogy ilyen is van...csak nem az aki nekem tényleg annyira kell. Szórakoztató meg minden, de Ő és ő között azt hiszem hatalmas szakadék van. Hallgattam ahogy beszélt és nem buta, meg van a magához való esze, de a könyörgöm olvass egy két könyvet és tanulj meg magyarul beszélni...szépen. Nem csak szlengben és inteligens szófordulatokkal. Ok, lehet az utóbbi időben kicsit nagyon el voltam ilyen szempontból kényeztetve és túlságosan is nagy volt a kontraszt de akkor is...Szürreális élmény volt. Kicsit mintha realizáltam volna benne a múltam hibáit és a követendő jövőképet. Elhívott egy koncertjükre, meg lestoppolta magának a jövő szombatomat...kíváncsi leszek. Mielőtt elment meg kellett még egyszer mérnem a lázamat. Nem lett kevesebb. Szex meg nem volt...Szórakoztató meg minden, de egyértelműen nem életem párja...

https://www.youtube.com/watch?v=vCZ1YteCv5M

Hár csak sikerült belázasodni. Reggel még jól voltam, de délelőtt már éreztem hogy nem fog ez túl sokáig tartani. Szerencsére más semmi, de így is elég szar hogy egész nap ráz a hideg és ég az arcom...A biztonságiőr megsértődött mert megkértem hogy legalább addig ne szellőztessen amíg én elszívom a cigimet mert hideg van. Erre felhúzta az orrát hogy ő pedig dohányozni nem akar. Bevonult a kis szobájára és tüntetőleg magára vágta az ajtót. Egészségére. Idióta. Plusz én még ma estére beszerveztem egy vígaszágyas versenyzőt hogy azért a heti fittnesz ki ne maradjon. Pillanatnyilag nem érzek magamban túl sok lelkesedést de talán majd egy kis lepedőakrobatika jót tesz a közérzetemnek. Végülis a szex minden betegségnek jót tesz. Náthára, hasfájásra legalábbis már bevált. Hátha most az influenza antitesteket is gyorsabb beépülésre ösztönzi a szervezetemben és sikerül egy nap alatt letudni ezt az egészet. A kedves kollégák egy jó pálinkát javasoltak, de nem hiszem hogy most jólesne. Úgy remeg a kezem hogy folyamatosan melléütök a billentyűknek. Elég vicces, mert kb. 25C van az irodában és ma még az ablakot sem nyitották ki. Csak mert olyan édesek hogy sajnálnak és tekintettel vannak rám. Az ujjaim mint a jégcsap. Már csak másfél órát kell kibírnom és mehetek haza...aminek az első lépése az lesz hogy odafagyok a buszmegállóba. Jeeee. :( De majd ha hazaértem egy forró fürdő, majd egy forró ölelés :)

https://www.youtube.com/watch?v=y-LhyAVzDBI

Ma beoltattam magam influenza ellen. Életemben először. Mikor odaértem az orvoshoz megkérdezte hogy hoztam oltási könyvet?....Hogy mit? Azt hittem az csak a kutyáknak van...hát kiderült hogy nem. Csak hát az csak 14 év felett van, én meg kb azóta egy darab oltást sem kaptam...Nagyon helyes kis zöld könyvecske, külön lapokkal a különböző oltásoknak. Van benne tetanusz, veszettség, hepatitis (jut eszembe ha már így belejöttem lehet az ellen is beoltatom magamat:)) stb. Azért vicces. Holnapra lehet belázasodom és fájni fog a karom is. Remek lesz, de legalább influenzás nem leszek remélhetőleg 8 kerek hónapig.

Erről eszembejutott hogy mennyire jó lenne ha egy csomó minden más ellen is lenne védőoltás. Például értelmetlen vagy viszonzatlan szerelem ellen, hülyeség ellen vagy például dohányzás ellen. Ha le akarnék szokni csak beadatnék egy szurit és hopp, már nem is akarnék rágyújtani többet. Ha ki akarnék szeretni valakiből, csak egy szúnyogcsípés, két nap láz és vége. Semmi kínlódás, semmi szenvedés. De sajnos nem lehet minden ilyen egyszerű. Szenvedni kell. Hosszan. De talán így a jó. Azt hiszem ide kívánkozik az örök érvényű mondás, hogy ami nem öl meg attól csak erősebb leszel. Bár lassan túl erős...de végülis eléggé önpusztító típus vagyok, így nem nehéz...

https://www.youtube.com/watch?v=g39GPSYqbiU&feature=related

Ma megint beszéltünk a változatosság kedvéért. Én direkt nem keresem, de valahogy Ő mindig rámkattint. Megint megkérdezte megvan e már az "örökszerelem". Azt mondtam, nincs. Pedig meg, és Ő az. De ezt ugye nem lehet bevallani. Igazából azt érzem hogy azért kérdezi hogy megnyugodhasson, hogy legyen oka nem kötődni, hogy Ő is azt érezze hogy nincs értelme. Azt mondja Ő drukkol nekem. Hát köszönöm. Ezúton is. Majd igyekszem. Igaza van Szöszinek hogy geci hogy nem enged el. Érzem hogy nem tud, pedig Neki aztán most hiperboldognak kéne lennie és nem rajtam gondolkoznia. De azért kicsit jó érzés.

Azért az elmúlt 4 napban amikor nem beszéltünk egész jól voltam. Alig gondoltam Rá. Bár nem is hagytam magamnak túl sok időt. Csak aludni, azt nem tudok jól. Minden éjjel felébredek hogy ver a víz, de nem emlékszem mit álmodtam. Csak arra ha vele, de az nem olyan izzasztó élmény :) Próbálok minden nap korábban lefeküdni hogy kicsit feljebb kaprjam a bokámtól a karikákat amik a szemem alatt nőnek, de nem sok sikerrel. Meg ugye az evés. Azt viaszont egyre többet és többet. Tegnap 8-kor nekiálltam pörköltet főzni. Jól sikerült, be is nyomtam egy tekintélyes adagot. Cic szerint nem kéne izgatnom magam hogy hízom, mert elfér, másrészt amíg én jól érzem magam addig meg kit érdekel. De nem érzem jól. Undorodom a hurkáktól a hasamon (amiktől teszem hozzá más halálosan boldog lenne hogy csak akkorák) és folyamatosan vizslatom magamat a tülörben. De ennem kell. Ismerem magamat, függő alkat vagyok. Szeretek mindent ami jó és persze káros. Cigi, pia, szex, kaja...bár nem durván, és képes vagyok bármiről lemondani, kivéve a dohányzást. Egyszer abbahagytam. De hétvégénként azért az első kör mellé jött az első cigi, így az első lelki sokk után egy mozdulattal szoktam vissza. A hosszú cölibátus sem az én műfajom, ha véletlenül rossz paszban vagyok és valami beszélgetésnél benyögöm hogy én már vagy egy hónapja nem, mindenkinek elkerekedik a szeme...miiii???te???beteg vagy? :) Lehet Ő is túl jó és azért kell nekem ennyire. Összekötöttem valami buta függőséggel, pedig nincs miért. És próbálom pótolni az elérhető dolgokkal. De persze egyik sem az igazi...

http://br.youtube.com/watch?v=cYDFUWbkpmU

Most hívott Nyuszi. Úgy kezdte hogy gyújtsak rá, mert mondania kell valamit. Na ez már rosszul kezdődik. És lőn. Tegnap otthagyta P. 20 perc alatt összepakolt és elköltözött, nagyjából hasonló szöveggel, mint Micu férje egy hónapja. Hogy már nem szerelmes és ezért ő most akkor megy. És ment. Nyuszi nagyon nyugodtnak tűnt a telefonban. Azt mondta már sírt sokat és tegnap Micu odament, ezért nem hívott még. És igyekszik racionálisan nézni a dolgokat és ha úgy vesszük P. az utóbbi egy hónapban tényleg kifordult önmagából, és amilyen lett az neki nem kell, mert nem jó. Amikor letettük azért hallottam a hangján egy kicsit hogy megtört. Sajnálom szegényt, mert már nagyon beleélte magát hogy ő mostmár P.-vel éli le az életét, meg házasság meg gyerekek meg miegymás. Azt mondta ez a legrosszabb hogy megint keresni kell és ismerkedni, és előről kezdeni mindent. Hát az élet sajnos már csak ilyen. Időről időre újra kell kezdeni. Reménykedni kell, bármilyen nehéz is. Az utóbbi időben Nyuszi kezdett benyanyásodni, már nem nagyon jött sehova, se buli, semmi. Most majd viszont rángatni kell...nem baj. Mikor én otthagytam G.-t nagyon sokat segített nekem, nem hagyott otthon sírni a paplan alatt. Egyszer mikor tényleg kiborultam azt mondta nekem hogy nem lehet, mert ha már én is kiborulok akkor vége a világnak. Én mindig erős vagyok. Most ő is annak tűnt. Bár nem tudom hogy ez csak a hirtelen elhatározás e, és idővel nem lesz rossz mégis nagyon. Ugye meg kell szoknia megint egyedül, hogy nincs aki ott van, hogy nincs aki segít. De menni fog azért remélem, erős csaj, azért őt sem kell félteni. Hát majd azért meglátjuk...de az utóbbi idők mentalitásába beleillesztve, most egyel több barátom van akivel lehet inni bánatunkban :)

Igazából jó lenne hogy hétvége van, de mégsem az igazi. Egy percre nem lehet megállni. Mindig van valami...Azt hiszem már nagyon érik nekem egy kanapénpunnyadósmegasztárnézős szombat est, mert kezdek kipukkadni...

Szombaton megint volt suli...halálra untam magamat, és alig bírtam végigülni. De kibírtam, mert muszáj. Ez van. Én választottam, és ha már elkezdtem be is kell fejezni. Mikor hazaértem éppen volt időm egy félórácskát ázni a kádban és levinni a kutyát, már jött is Szöszi meg Barbi. Még itthon benyomtunk majdem egy üveg Bacardit, aztán nekiindultunk az éjszakába. Szimplában találkoztunk még haverokkal, de nem egyeztek az elképzelésink az ste további részét illetően, így otthagytuk őket. Irány OM. A szokásos rettenet arcok, és tömeg, de hát tancolni kell...és ittunk, és ittunk. Nem sikerült berúgni. Nem volt kedvem tovább inni, és fáradt is voltam ezért inkább hazajöttem, nem mentem tovább a csajokkal. Gondoltam kialszom magam végre, mert már lassan a bokámat verik a karikák a szemem alatt, de ez sem úgy alakult mint ahogy én azt szépen elterveztem. 11-kor csörgött a telefon. Az unokatesóm volt, hogy menjünk el meglátogatni a nagymamánkat. Jól van, adj fél órát és összeszedem magam. Zuhany, fogmosás, öltözés, már csörgött is a telefon hogy itt vannak. Okés, nekem még le kell vinnem  kutyát. Sétáltunk egy kört a telelpen és mentünk. Utána mentem családlátogatni tovább, egy jó kis vasárnapi ebédre. Utána aludtam egy jó nagyot a kanapén. Az jólesett végre. Este még elmentünk egy kicsit dumálni a tesómmal meg az unokatesómmal. 

Fél 10-kor értem haza. A lakás megint úgy néz ki mint valami katasztrófa sújtotta övezet. Mosnom sem ártana, mert lassna nem lesz mit fölvennem. De majd persze csak holnap. Halogatásban jó vagyok. Végülis 10 után már nem lehet porszívózni mert hangos és zavarja a szomszédokat...

http://br.youtube.com/watch?v=l8qhg1aLU0M

Tegnap este átjött Szöszi, hogy kicsit vígasztalódjuk együtt, és nem mellékesen hogy befesse a hajamat. Én főztem egy kis gyors vacsit (semmi fakszni, csak mustáros karaj meg sültkrumpli) ő bontott egy bort és hallgattunk zenét. Belgát...az a baj. Aztán senkim sincsen Fruttikat, majd lebattyogtunk a térre a kutyákkal. Hazafelé megfogalmazódott bennünk a vágy, hogy ha hazaérünk bontsunk még egy üveg bort. Kibontottunk. Nekifogtunk a hajfestésnek, és közben megállapítottuk, hogy mennyivel jobb lenne az élet ha mindig egy kicsit spiccesek lennénk. Sokkal vidámabb így :) Aztán kiürült lassan a második üveg is...és mi már kellő képpen vidámak voltunk. Üvöltve énekeltünk minden félét, és táncoltunk össze vissza...a kutyák teljesen hülyének néztek minket. Aztán már nem tudom honnan de jött az ötlet, hogy na nyissunk még egy üveget...Szöszi átszaladt és hozott. Közben a Hegedűs a háztetőnt hallgattuk, és nagyon nevettünk. Utána kezdtek elszabadulni a dolgok...táncdalfesztivál feeling, majd punk zenék és mi csak pörögtünk a szoba közepén. Aztán fetrengtünk, estünk keltünk, nagyon nevettünk. Még a szomszéd is átjött hogy nagyon hangosak vagyunk (Itt meg kell jegyeznem hogy amikor 30 fős házibuli volt még akkor sem jött át...) Picit lehalkítottuk a zenét, meg becsuktuk az ablakot, és a földön fekve üvöltöttük hogy Anybody seen my baby, anybody seen her alive...Nem tudom hánykor ment haza Szöszi. Azt tudom hogy nekem muszáj volt hánynom mielőtt lefeküdtem (mit lefeküdtem, beájultam) mert reggel ugye menni kell...

7 előtt kapcsolt be a rádió...éppen a We made it szólt, majd a Kicsit minden lassabb. Hát tényleg megcsináltuk, és minden nagyon lassan ment. Szédültem a zuhany alatt. Meditáltam hogy hányjak e esetleg, de aztán elvetettem az ötletet, és inkább egy Algopirint dobtam be. Kicsit még mindig szédülök...remélem lassan elmúlik.

Szeretem Szöszit!

http://br.youtube.com/watch?v=ufp0RANigro

És kivételesen valamiért ma is beszéltünk. Nem szokott két egymást követő nap keresni, igyekszik tartani a három lépés távolságot. De ma mégis. Csak picit, hogy vidám napot kívánjon. Én panaszkodtam kicsit aztán kész. Olyan fura volt, mintha csak tudni akarná hogy vagyok, hogy ő is van hogy vagyunk és egymásra gondolunk. Eszembe jutott hogy lehet Ő is velem álmodott. Nem mondtam hogy én igen, és nem is kérdeztem. Csak érzem. Furcsán belül, mélyen. Talán Ő is. Nem tudhatom biztosan, de talán. Hiszen sosem mondtan neki semmit arról mit érzek, hogy mennyire fontos, hogy ragaszkodom hozzá. Nem bíztatom, nem akarom bíztatni. Nincs miért. Csak fájna. Mégis ragaszkodik, mégis érzem hogy Ő sem tud elengedni. Némán érzünk. Mint amikor két ember némán ül a telefon két végén és hallgatja a csöndet. Nem szólnak semmit, mert tudják hogy semmi értelme, de mégsem teszik le a kagylót mert addig is a másik egy picit még az övék, egy picit még rájuk gondol. Ahogy mi nézzük a másik nevét ahogy villog a képernyő alján...

http://br.youtube.com/watch?v=8YGXsw3XK9I

Megint Vele álmodtam. Mint lassan már minden éjjel, amikor emlékszem az álmomra. Soha senkivel nem álmodtam még ennyit. Nem szoktam. Csak nagyon ritkán, akkor is teljesen irreális dolgokat. De most nem, még álmomban is tisztában vagyok a realitásokkal. Egyeznek a körülmények, minden úgy van mint a valóságban. Legalábbis majdnem. Ijesztő mégis hogy még álmomban is tisztában vagyok a dolgokkal, de nem tudom legyőzni a vágyaimat. Szeretnék visszatérni abba az álomvilágba, ahol láthatom, ahol megérinthetem. Pedig ott sem lehet mindent. Érzem hogy az agyam igyekszik legyőzni a szívemet, hogy megpróbál visszahozni a földre. Csak nagyon nehezen megy. Álmomban azt mondta nekem hogy mi lelki társak vagyunk. Van köztünk harmónia...Tudom hogy Ő is álmodik velem. Mondta. Bár azok nagy részben huncut álmok. Ha pedig nem azok azt sosem mondaná el. Nem lehet, nem beszélhetünk erről, nem léphetjük át az élet szabta korlátokat. Meg kell elégednünk az álmokkal.

http://br.youtube.com/watch?v=io0uqrp9dco

...szeretnék  magam és az érzéseim elől. Egyrész dédelgetem magamban, ragaszkodom hozzá, hiszen különleges. Másrész dobnám ki, felejteném el, bár soha ne lett volna. Akkor most nem lennék ennek a szaros mély gödörnek a fenekén. Csak ülök. És érzem a lelkem mélyén hogy nem is akarok kimászni. Pedig tudom hogy kéne, az eszem tudja nagyon is jól, de minden zsigerem tiltakozik. Még érezni akarnak, még bizseregni. Csak tudnám meddig, hiszen tudom hogy tökéletesen reménytelen és esélytelen a dolog bármire is.

Érzem hogy húz le az örvény. Pedig kemény vagyok mint a bakafos...legalábbis igyekszem, és igyekszem. Már ha a folyamatos ivást és pasizást meg bulizást igyekezetnek lehet nevezni. Bár én legalább megadom az esélyt arra hogy tovább menjen az élet, és nem sírok otthon a palan alatt. Pedig néha jólesne. De nem sírok. Még egyszer sem sírtam Miatta. Nem is akarok. Annyira pozitív személyiség és lény/élmény számomra hogy nem érzem úgy hogy siratnom kéne miatta magamat. Igazából örülnöm kéne hogy láttam egy csillagot a sötét égen ami átragyogott a felhőkön. Ha egynek sikerül másiknak is fog előbb utóbb. (És most visszaolvasva ez a felhős csillagos dolog annyira hányásra késztet hogy elmondhatatlan...nem az én stílusom, de itt hagyom, mert Ő még ezt is ki tudja belőlem váltani. Basszameg. Mindazt amit már rég elástam magamban, jó mélyre, hogy véletlenül se találja meg senki...és most felszínre tör) Örülnöm kéne hogy nem páncéloztam be magamat örökre és még vannak bennem kicsi kedvességek, hogy nem csak szarkasztikus humorral tudok kajánul nevetni másokon, hogy cinikus életszemléletem csak lehet a sok pálinkától van, meg persze az élettől, ami eddig átment rajtam mint egy úthenger, mint egy jól irányzott gyomros, ami után kétségbe esve kapkodsz levegő után, és most mégis érzed a szellőt az arcodon, lassan kitágul összeesett tüdőd, és érzed hogy mégis élsz. De nem. Élek és halok egyszerre, az élet lehelette dönt pusztulásba, önpusztításba és keserűségbe. Tudom hogy nem fog ez örökké tartani hisz nem vagyok én az a fajta, aki sokáig sajnálja magát. Már nem is sajnálom, csak itt ül bennem a lelkem mélyén és nem tudok szabadulni tőle, mint egy ketrec aminek eldobták a kulcsát, de te ki tudod dugni a lábadat és elközlekedsz az életben, teszed a dolgod, de mégsem vagy igazából szabad önmagad.

Így most egyrész tökösebb vagyok a tökösnél is, mert ugye kifelé állunk ám két lábbal, keményen, földhözragadva, racionálisan...Belül meg álmodunk és menekülünk hiszen egyszerre fájdalom és boldogság minden pillanat.

http://br.youtube.com/watch?v=lOiUPl5GjTE

Tegnap a káosz közepén nem tudtam tanulni, így lepasszoltam ma reggel a csütörtöki vizsgámat...inkább elmegyek este Szöszivel vásárolni, hátha a pénzköltés majd jót tesz. Az a baj hogy jót tesz, csak nagyon rövid ideig. Bár ebben a hónapban teljesen leamortizáltam a háztartást, így már csakszükség alapon is elég sok mindent kellene beszereznem, a wc papírtól a sóig. Októberben azt hiszem ha összeadom a letöbbet piára kültöttem...már ha csak a házibulit nézzük, meg persze azért utána sem igazán ültem otthon. Igazi alkoholbafojtombánatom érzés van rajtam mostanában. Megszámoltam pár napja az üres üvegeket a konyhában és még sosem volt ennyi. Nem volt szokásom otthon inni, csak néha egy-egy pálinkát. Most bezzeg még bort is, pedig utálom. Ha nagyon vicces akarnék lenni akkor erre gyorsan rávágnám hogy ezért pusztítom, de nem vagyok humoromnál éppen.

A takarítás még lemaradt a tegnapi napból, mert mire elment a vízvezetékszerelő már élni sem volt kedvem. Csak a kádat, a mosdót és a wc-t mostam le/ki, hogy azért azt mégis muszáj...a porszívózás söprés, felmosás ráér...úgyis száll a por amíg lukas a fürdő körben. Bár talán ma este azért egy kicsit majd mégis. Meglássuk. Viszont tényleg teljesen beteg vagyok, mert egy hete kb. elkezdtem mosogatni. Eddig ennél utálatosabb házimunka nem létezett szémomra, heti egynél többször nem tudtam rávenni magamat, és volt hogy inkább kidobtam a dolgokat ahelyett hogy elmosnám...most naponta mosogatok...tegnap 3x! Főzés előtt, főzés után, és este fél11kor, vacsi és a maradékok lefagyasztása után. Esküszöm megijedtem magamtól, mert jól esett. Lassan perfect rend lesz a konyhában és egész étlap a fagyasztóban ha így folytatom. Már van csirke leves, zöldbab főzelék, resztelt máj...Kell még lecsó, pörkölt, töltött káposzta...ÁÁÁÁÁÁÁ

Ja és még mielőtt elfelejtem, tegnap felhívott a hétvégi "csaksikerült"...pedig azt mondta nem fog. Kedves volt, még azt mondta hogy ha legközelebb jön, leviszi a Szöszi sittjét a földszintre...ja és tegnap volt a szülinapja, amit állítólag szombaton mondott, hát bennem nem élt ilyen emlék, de ez az adott pillanatban nem is volt tőlem elvárható. Minden barátom aki látta valami vicces néven nevezi. Pumukli, Hobbit...de lelkes és ez most jólesik. Úgy sem perspektíva, ha meg kicsit jót tesz, akkor meg miért ne...hagyom magam sodródni. Aztán majd csak lesz valami Vele, vagy kiheverem...

http://br.youtube.com/watch?v=pSBPpA8JHcU

A múlt héten feljött az alattam lakó, hogy ázik...remek. Tegnap jött szerelő, azt mondta a wc magasságában van szivárgás szét kell bontani. Na ma jött és bontott. Először csak a wc mögött, aztán a mosdó alatt, végül a kád alatt is...szóval nagyjából az egész fürdő egy rom. Szerencsére csak a lefolyó, amit ha minden jól megy ma ki tud cserélni. Bár káromkodik sűrűn, mert állítólag nagyon szarul van összerakva (na ehez szerencsére nincs közöm, én amióta itt lakom nem szereltettem semmit), és a kád alja is sittel van feltöltve. De legalább leviszi a törmeléket és nem járok úgy mint Szöszi, akinél a nyári csőtörésből maradt törmelék még mindig ott áll az ajtóban. Már négy óra elmúlt és még mindig csak bont...lehet csak holnapra lesz eből énekes halott. Meg majd utána a helyreállítás. Falazás, csempézés...jeee. Nagyon remélem hogy a romok nem késztetik majd Disznócskámat arra hogy lepisilje...mert ahogy ismerem simán kitellik tőle. Hát majd kiderül. Még szerencse hogy tudok menni Szöszihez pisilni, meg fürödni ha ma nem lesz olyan állapotban a füri. Bár remélem nem kell még holnap is ezt hallgatnom itthon hogy kalapálnak és vágnak.

Faszkivan...

http://br.youtube.com/watch?v=fkuOAY-S6OY

Szöszi megkérdezte tegnap hogy azért nem volt jó mert nem Ő volt, vagy egyébként sem lett volna jó. Először persze rávágtam hogy nem Miatta. Aztán elgondolkodtam. És be kell látnom, bárki bármit próbál nekem domborítani nem Ő lesz, és az szar. Este miután lefeküdtem nem tudtam aludni és sokáig forgolódtam. Próbáltam felidézni mikor láttam meg először, de nem találtam meg a pillanatot. Csak úgy lett és ott volt mintha mindig is ismertem volna. Sosem voltak köztünk gátlások, minden annyira természetes volt. Semmi verbális gátlás, bármiről tudtunk beszélgetni, mindent meg mertünk kérdezni a másiktól és lazán meg is kaptuk a választ, minden kertelés nélkül. Egyetlen dologról nem beszéltünk soha, hogy mi is van köztünk. Azt szerintem Ő is érezte, ahogy én is. Szavak nélkül is. De persze a körülmények miatt nem volt szabad belemenni, hiszen minek fölösleges szenvedést és nyűglődést generálni. Így erről hallgattunk mélyen. Pedig lehet megérne egy misét, de talán majd csak egyszer amikor már leülepedtek és nyugvópontra kerültek bennem a dolgok. Most nem akarom, nem is tudnám. Felzaklat a gondolat is. Ezért most züllök. Le kell nulláznom magam hogy fel tudjak állni teljesen, hogy kikényszerítsem magamból hogy elfelejtsem...

http://br.youtube.com/watch?v=ZnYo4tKBG9s

Ma reggel visszaolvastam a tegnapi kis szösszenetet...Kemény. Azért szerencsére rutinos vagyok a túlélésben, így ma már lényegesen máshogy látom a dolgokat. Képes vagyok visszatérni a racionalitáshoz. Csak egy kis szomorúság marad, meg mélyre temetett érzések, amiket fölöslegesnek és reménytelennek bélyegeztem.

Tegnap nem tudtam beszélni Nannával, csak röviden, címszavakban. Mire visszahívott már mélyen aludtam. Ma reggel visszahívtam és azt mondta mikor először meghallotta a hangomat, és azt mondtam hogy történtek dolgok de most nem tudok beszélni komolyan megijedt. Én nem szoktam kiborulni, és főleg nem így. Azt mondta hogy azért az ijedtségen túl örült neki hogy nagy ritkán én is emberből vagyok és még vannak érzéseim :) Pedig ő aztán már nem egy szakítást élt végig mellettem. Az ő vállán sírtam amikor véget vetettem egy 5 éves kapcsolatnak. De persze az is programozva volt. Felhívtam hogy 2 óra mulva felhív G. és jöjjön át mert szakítani fogok és kell egy váll amin sírhatok. Átjött, szakítottam, sírtam...aztán elmentem bulizni mint aki jól végezte dolgát. Ennyire vagyok én racionális. Amit nem vagyok hajlandó elveszíteni reménytelen álmokat kergetve, akár mit is érzek.

A tegnapi drámázás közben el is felejtettem megírni hogy felhívott a szombati, akiről tudjuk hogy nős. Hogy menjek pénteken valami koncertre. Azt hiszem ezek után menni kell. Egy kis felejtsünkszex nem fog ártani... :)

http://br.youtube.com/watch?v=xxVqDZcLSyY

Ma chateltem Vele...amiben eddig semmi szokatlan nincs. Szoktunk. De ma kicsit belecsúsztunk olyan dolgokba amibe nem kellett volna. Legalábbis az én lelkem belehal...Bevalotta hogy igen, amit már eddig is magamban tényként kezeltem hogy ott az a HA! Eddig még nem is baj, hiszen amióta kikombináltam magamnak, megértem és beletörődöm...és ezerrel próbálok kimászni belőle. De. Utána sikerült valami olyat modania, amitől azt hittem megáll a szivem. Direkt soha nem kérdeztem, és kerület a témát, de magától mondta...nem tudom hogy jó e vagy rossz hogy tudom, de úgy érzem nem akartam tudni...kiborított hogy egyáltalán felmerül benne bármilyen alternatíva, hogy többet gondol belém mint egy dugás...Szar tudni hogy nem csak én gondolkozom, és nem csak én érzem azt amit, bár Ő biztos nem úgy...neki azért kicsit más a helyzet és kicsit könnyebb... Mégis...ha van ilyen két ember között, csak úgy első látásra, és majdnem plátói alapon és még csak nem is beszélünk csak chatelünk...akkor miért kell így és ilyen körülmények között történnie. Sose hittem ilyenekben, nem is akartam...minden racionalitásom és idegszálam tiltakozott ellene, hogy ilyen nincs, csak kompenzálsz, csak bemagyarázod magadnak...Könnyebb volt buta plátói ügyként elütni az élét, másokkal randizni és másokkal dugni. Bár mindig eszembe jutott hogy basszus ez nem Ő...de azért igyekeztem...most mégis megtörtem, és kiborultam. Ahogy azt a legutolsó exemet el tudtam annyira felejteni hogy még a szülinapja sem jutott eszembe, őt tudom hogy sosem fogom tudni...amikor tutod hogy bármikor futsz össze valakivel valamikor majd egyszer, meg fog remegni kezed lábad...akkor is ha lesz melletted valaki. Csak az a baj hogy eddig ezt szívcsücsökként kezeltem...de Ő szerelem...ahogy még senki sem. És tudom hogy el kell felejtenem, túl kell lennem rajta, ki kell másznom ebből a kátyúból...Amit most érzek rosszabb mint bármelyik szakítás, nem tudok sírni...üvölteni szeretnék és ütni. A baj hogy akit egyszer az éleben tényleg szeretek azt soha többet nem tudom kiverni a fejelmből...minidig ott lesz hátul egy kis rekeszben amit néha kihúzok, és fantáziálok. Hogy mi lett volna ha...Azt is 10 évbe került belátnom hogy Cic és én sosem tudnánk együtt lenni rendesen...mégis nehéz feldolgozni hogy más miatt lehet mégis elválik. Hiába vannak lefekteve a szabályok, felállítva a korlátok, nem tudok máshogy érezni. Azt hiszem a sors kegyetlen velem, hiszen hiába nézek én szembe mindennel, hiszem rendületlenül hogy ami nem öl meg az erősebbé tesz, mégis mindig megpróbál megölni...És  úgy érzem túl sokszor haltam már meg...Egyre keményebb leszek és egyre magasabb falakat húzok magam köré. Védekezem minden ellen, mégis van, mindig valaki aki átér a falon...Talán ez azt jeleniti él még valahol valami remény féle, de nem tudom hogy akarok e még bármiben reménykedni...Tudom hogy ebből már a hétvégére randi lesz valaki mással és egy közepes  dugás, hogy felejtsünk...de végig ott lesz a fejemben, ott lez velem a lelkem mélyén, és tudni fogom hogy Ő kell és nem más, bár tudom hogy elérhetetlen számomra. Aminek a végeredménye majd egy hajnalban kidobott pasi és egy részegen álomba sírt hajnal lesz az eredménye. Bár kitudja...Ő mindenből az ellenkezőjét váltja ki belőlem mint eddig bárki. Éhezés helyett zabálok, igyekszem racionális lenni...Rettenetesen igyekszem, és mégsem megy. Már megittam egy üveg bort, de sírni nem tudok...azt hiszem ez nem az amiért sírnom kéne...vagy talán csak nem akarom hogy megkönnyebbüljek, hogy a sírás felszabadítson. Meg akarom őrizni magamban, nem akarom elengedni. Még nem. Talán majd ha megértettem a miérteket, vagy legalább egyet a sokból. Úgy érzem bármit odaadnék azért hogy a körülmányek mások legyenek...De persze tudom hogy hiába.

http://br.youtube.com/watch?v=WdklfFguuYw

Tegnap este, mikor éppen a kutyával voltam lenn a téren felhívott az unokatesóm... már mikor megláttam hogy ő hív elkezdtem nevetni. Hétvégi felhivatta a haverjával hogy kérje el a számomat. Megkérdezte hogy megadhatja e, mert ugye azt úgy illik. Mondtam neki hogy meg, de mókás a szitu, mert már tudok róla egyet smást. A háttérben a másik unokatesóm barátnője is fennhangon nevetett. Veryvicces volt. Kíváncsi leszek ha felhív mi lesz a szöveg. Gondolkodom hogy megkérdezem hogy és a "családhogyvan?", de majd meglátjuk.

Szánalmas hogy a pasik mit meg nem képesek tenni egy dugásért. Azt hinné az ember ha már csak félrelépésről van szó, akkor nem tekerünk, nem teszünk bele túl sok energiát, hiszen csak szex, csak játék. És mégis, mindegyik igyekszik átküzdeni az akadályokat...aztán persze nem válnak. Mondjuk nem is kell, sose járnék olyannal aki elhagy miattam egy családot, mert akkor legközelebb engem fog elhagyni valaki másért. Ez jellem kérdése. Viszont unom az utóbbi időben rámragadó "örökharmadik" szerepet. Bár azért élvezem a szabadságot és hogy nem tartozom elszámolással csak magamnak, de azért jó lenne most már találkozni valakivel aki szingli...csak hogy tudjam hogy vannak még harminc felett egyedülálló férfiak!

Vasárnap még biztos voltam benne hogy többet az életben nem hallok róla, de hát mégis...Már minden barátnőmmel kinevettük :) Azért várom a fejleményeket mert élvezem a szórakoztató sztorikat, meg persze ha én vagyok nyeregben!

http://br.youtube.com/watch?v=zENtEumtyBI

A szombat elég jól sikerült. Lehet azért mert már feladtam a görcsölést és csak egyszerűen jól akartam amagam érezni...Szóval. Este elmentünk Szöszivel Lénához egy kis kajálós borozós estére. Istenit ettünk, jókat nevettünk és mellesleg elfogyott 2-3 üveg bor is. Picit azt hiszem szókimondóbb voltam mint kellett volna, de azt hiszem nem húztam ki magamat örökre a vendéglistáról... :) Utána haza slattyogtunk átöltözni, hogy azért mégis menjünk már el bulizni. Minden flanc nélkül, farmer-póló kombóban érkeztünk éjfél körül a Corvintetőre. Itt taliztunk haverokkal, aztán ismerkedtünk. Összeszedtünk egy egész csapatnyi valami zenész féle srácot. Volt dj, basszus gitáros, rapper...Szórakoztatóak voltak, ezért mentünk velük tovább Fészekbe. Az egyetlen "nemzenész" Mr. Karótnyelt volt, aki folyamatosan jött utánam...szegényt úgy osztottam hogy azt hinné az ember hogy futva menekül haza. De nem, csak jött és jött, pedig már egy másik sráccal táncoltam elég régen, és szerintem látszott rajtam hogy nem pálya. Végül szerencsére hazament. Ezután hogy végre "egyedülmaradtunk" maratoni csókcsata...Közben Szöszi is beújított egy hapsit így a kanapé két felén enyelegtünk párhuzamosan. Én telefonszámot nem adtam, meg. Mivel kiderült hogy egyikük ismeri a "szinténzenész" unokatesómat mondtam hogy kihívás van, tőle kell elkérni. Már ha megadja...és rettenetesen jót nevettem magamban. Pedig kedves, vicces és jófej volt a fiúcska (bár elmúlt 30...). Aztán végül reggel 6 felé Szöszivel taxiba vágtuk magunkat és usgyi haza. Még kutyát is kellett sétáltani, közbe persze kibeszéltük az eseményeket.

Maratoni alvás után délután f5-kor keltem. Némi magamhoz térés után bekapcsoltam a gépet, és mit találtam? Amikor én még nagyban smároltam a Mr. Karótnyelt megkeresett a wiw-en, bejelölt és küldött üzit...Annyit írt hogy "Te kis cuki!"...Nabazmeg! Nem jelöltem vissza, és nem is válaszoltam, de azért érdekelne hogy talált meg, mert mindig csak a keresztnevemet mondom meg ha bemutatkozom...De gyorsan lecsekkoltam ezután az esti smárpartnert, akiről meg kiderült hogy házas...na azon nagyon nevettem. Azért az önbizalmamnak ez a kis flört jót tett. Bár miközben csókolóztunk, eszembe jutott hogy nem Ő...

http://br.youtube.com/watch?v=hWHwI-Hvpzo

Alapvetően nem idealizálok. Nem hiszek sem az ideális pasiban, sem az ideális kapcsolatban. Aztán idén mégis találkoznom kellett Vele. Ami szép és jó lenne ha...csak sajnos ott van az a ha, mégpedig nagyon nagy HA! Szóval nem lehet az enyém. És ez rettentesen kiborít. Nem tudom hogy azért mert idealizáltam, vagy mert alapvetően nem bírom ha valamit akarok és nem kaphatom meg. Vagy lehet mindkettő. Nem tudom, de igyekszem kiverni a fejemből, és érzem hogy Ő is engem. Lassan távolodunk, mert ugye a kezdeti ha csak megkétszereződött a sors fintora folytán... Szóval ki kell vernem a fejemből, amit minden nap próbálok, és próbálok, és ettől egyre rosszabbul és rosszabbul vagyok. Pedig sosem voltam egy nehezen tovább lépős alkat. 1 hónap alatt simán kihevertem több év együttélést is, nemhogy a rövidebb közjátékokat. Az a baj hogy valahogy mi mégis összeillünk. Ha nekünk nem jutott volna eszünkbe, akkor is mindenki a környezetünkben megkérdezte, megjegyezte, és már jóval előre megelőlegezett nekünk dolgokat. Ami aztán lett is meg nem is. Sosem hittem a "szerelemelsőlátásra"-ban. Azt hittem csak azért estem bele, mert amikor oda kerültem dolgozni, amit rettenetesen utáltam, kellett keresnem valamit ami miatt jó bemenni a munkahelyemre. Aztán egy meglehetősen zűrös szakasz után (munka váltás, szakítás, költözés két hét alatt kombó) amikor már azt hittem sikerült kivernem a fejemből hirtelen előkerült. És ott folytattuk ahol abba hagytuk...Chathegyek, és e-mailek. Aztán csak belecsúsztunk egy déluttáni szexbe...és sajnos az is jó volt sőt NAGYONJÓ! És mégjobban beleestem. Pedig tudtam hogy nem szabad, hogy nem lesz ennek jó vége. Aztán egy hónapja (azt hiszem akkor megtudhatta hogy a köztünk lévő ha megduplázódik) mintha elvágták volna. Egyre kevesebbet chatelünk és azt is semleges témákról. Igyekszem méltósággal tudomásul venni, nem nyomulok és hagyom hogy tegyen belátása szerint, hiszen megértem, és ha én lennék a helyében én is ugyan így tennék. Mégis nagyon kiborít és fájdalmas. Rosszabb mint eddig bármilyen szakítás, pedig szó sem volt járásról. Csak valami fura lángolásról, érthetetlen vonzódásról és vágyódásról, amit mindketten próbáltunk a helyén kezelni. Most hogy tudom hogy létezik "tökéletes pasi" sokkal nehezebb mást keresni.  Mindenkiben őt keresem, ami ugye lehetetlen gyakorlatilag, hiszen nincs két egyforma ember... Előbb utóbb majd csak túl leszek ezen az egészen, csak lennénk már ott! Egyszer megkérdezte tőlem hogy nekünk miért kellett találkoznunk, és miért így...bár tudnám, még mindig keresem a válaszokat és egyre kevésbé találom. De erős leszek, és vissza fogom kapni azt a vidám, pörgős és tökös csajt aki vagyok, csak most elveszett!

http://br.youtube.com/watch?v=YAg6z1Z3Y44

Ez a hosszú hétvége elég furán alakul... Voltam családdal Visegrádon, amit már évek óta nem. Szerencsére vihettem a kutyát némi hiszti után. A legjobb az volt mikor befingott a kocsiba...nagyon nevettem a tesómon :) Anyámnak rettenetesen tetszett ahogy nekifutásból bukfencezik a fűben, de nem volt elég gyors hogy lefotózza. Van előtte, meg utána kép, de maga az "eksön" lemaradt. Szóval némi séta, nagy kajálás aztán haza. Este Szöszivel nekivágtunk hogy na majd ma buli...nem voltunk lelkesek. Nem is volt egy felejthetetlen este. Szóval inkább felejtsük el. Tegnap aztán elmentem Nanával kajálni, ami olyan jól sikerült, hogy alig bírtunk felállni az asztaltól utána...Mondjuk a sólet és a hagymás rostélyos nem volt éppen diétás menü, de jól esett nagyon :) Este meg Szöszivel mentünk el kajálni, egy kis házias hamburger-melegszendvics-sültkrumpli-palacsinta kombóra. Persze 10 után, csak hogy adjunk megint a kilóknak... Az esti élményhez tartozott még egy kimerítő telefonbeszélgetés Nanával úgy éjfél körül, aki először találkozott "Anyával" - a pasija feleségével. Ma azzal kezdtem hogy lecsekkoltam a wiw-en...tényleg elég agresszív, és kicsit nyanyás. Meg az a paróka szerű haj, az nagyon komoly...anyám jobban néz ki pedig egy tizessel öregebb. Na mindegy. Reggel (na jó délelőtt) mikot felkeltem egy sms-em volt egy régi ismerősömtől hajnali négy körül, de csak annyi "Alszol?" Kíváncsi lennék mit akart. Nyáron mikor összefutottunk azt mondta elmegy Kínába. Utána valamikor felhívtam hogy összefuthatnánk dumálni, de végül feledésbe merült a dolog. Írtam vissza hogy mi van?, de gondolom ő meg most alszik...na majd meglátjuk. 

És mindeközben természetesen főzök, mert enni kell. Na jó csak egy kis könnyű tésztát... :)

Azért ma este még nekifutok az éjszakának hátha lesz valami...

http://br.youtube.com/watch?v=SauftQfci28